Az angol hangok átírásáról I. - Megközelítések / On the transcription of English sounds I. - Approaches

A hangokat így is lehet ábrázolni. Ma nem ezzel fogok foglalkozni, hanem az angol beszédhangok írásos átírásaival.
This is one way of representing sounds. I'm not going into this today; I'm going to discuss written transcriptions of the English speech sounds.

Ha az angol nyelvben található hangokról szeretnénk beszélni, az ábécé sajnos cserben hagy. Ezért többrészes cikksorozatban azzal fogok foglalkozni, milyen alternatívák segíthetnek a problémák elkerülésében. Először azzal fogok foglalkozni, hogy mi az a két módszer, amivel a nyelv átírásához lehet közelíteni.

If we are to talk about the sounds of the English language, the alphabet unfortunately lets us down. This is why I'm going to discuss in a series of articles what alternatives there are to rectify the problem. First, I am going to discuss two approaches to transcribing a language.

Az ábécé hibái - Emlékeztető Mint arról már korábban is írtam, az angol ábécének elég jelentős hiányosságai vannak, ezért az angolban használt összes hang tanítására az ábécé alkalmatlan, szemben például a magyar ábécével. Az angol ábécé legnagyobb haszna valószínűleg az, hogy a szöveg ismerete nélkül is elénekelhetünk egy-két gyerekdalt. Na jó, azért az íráshoz elengedhetetlen egy ábécé ismerete, de sajnos erre sem igazán tökéletes az angol ábécé, hiszen az összes betűt sem tartalmazza. Ezért az angol nyelv hangjainak tanításához egy másik ábécére van szükség. Erre a feladatra találták ki többek között a különböző, úgynevezett fonetikai átírásokat, amik olyan ábécék, amik minden hangot tartalmaznak egy nyelvben. Persze hamarosan meglátjuk, hogy a helyzet miért nem ilyen egyszerű. Helyesírásból induljunk ki vagy csináljunk újat? Ebben a posztban kettő hozzáállást fogok ismertetni az átíráshoz, melyből az egyikre példa egy világszerte ismert ábécé, a nemzetközi fonetikai ábécé, ismertebb nevén IPA (International Phonetic Alphabet), míg a másikra példa a meglévő helyesírás átalakításából létrejött, és a BBC által házon belüli magyarázatra használt átírás (az ábécé ismertetésekor ezt a két átírást használtam). A két példa jól illusztrálja, hogy hogyan lehet az átírást eltérő módon megközelíteni: míg a BBC az angol helyesírásból indul ki, az IPA kidobja a kukába az angol helyesírást, és egy teljesen új ábécét talál ki. Mindkét módszernek megvan a maga előnye és a hátránya is. Az angol helyesíráshoz való igazodás előnye, hogy nem távolodunk el nagyon a helyesírástól, tehát kevésbé idegen a szó formája átírt alakban is, nem csak a helyesírás által előírt alakjában. Ez egy nagyon nagy előny, mert így nem kell sokat bajlódni azzal, hogy egy átírást a nyelvhez igazítsunk. Ezzel szemben, vagy talán éppen emiatt az a hátránya, hogy ez nem egy nemzetközi átírás, tehát nehezebb összehasonlítani a tanuló anyanyelvével a hangokat, hiszen nem lehet ugyanazt az átírást a két nyelvre használni. Hiába tudjuk, hogy a kar a magyarban más magánhangzót tartalmaz, mint a car, ezt nem tudjuk megmutatni egy nyelvtanulónak. Sőt, azt sem tudjuk megmutatni, hogy gyakorlatilag majdnem teljesen ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik! Ez például egy nyelvésznél óriási probléma lehet, hiszen így nem lehet két nyelvet összehasonlítani, ráadásul sokféleképp lehet egy adott nyelven belül egy hangot is képezni, szóval számukra még pontatlan is. Ennek ellenére egy nyelvtanuló számára is nagyobbnak tüntetheti fel a különbséget két nyelv között, mint amekkora. Egy teljesen új ábécé viszont azzal az előnnyel jár, hogy nemzetközi, egységes változat is készíthető belőle, így, mivel az ábécé egyes betűi jelölhetnek kizárólag egy adott módon képzett hangot, összehasonlíthatóvá válik a célnyelv és az anyanyelv. Máshogy kell képezni az a hangot a magyar kar szóban, mint az angol carban? Semmi baj, egy nemzetközi ábécé különbséget tud tenni a kettő között! Ez hatalmas előny egy nyelvész számára, de a nyelvtanulók is profitálhatnak belőle, mert láthatják, hogy akkor azért mégsem olyan nagy a különbség két nyelv között. Van viszont egy elég jelentős hátránya a nemzetközi ábécéknek, ami miatt sokan nem szeretik használni. Sajnos nehéz egy nemzetközi ábécét egy adott nyelvre ráhúzni: bizonyos nyelveknél sok idegennek látszó betűt kell használni gyakran használt hangokhoz is, ezért sok embert elriaszt az átírás használatától. A posh "puccos" például így néz ki az IPA szerint: /pɒʃ/. Ebből a p még ismerős, de a másik kettő elég egzotikus betű, holott legalább a ʃ egy olyan hangot jelöl, ami a magyarban nagyon gyakori, tehát a hang maga egyáltalán nem egzotikus. Ezért szokták inkább csak a nyelvészek használni ezt az átírást, a laikusok és a nyelvtanárok viszont gyakran ódzkodnak tőle, hiába használja sok szótár is ezt a fajta átírást. Tehát legyen szó akár helyesírás alapú átírásról, akár egy teljesen új ábécéről, kimondhatjuk, hogy még a nyelvtanulók számára sem egyértelmű, melyik hasznosabb, sőt, pont hogy náluk nem egyértelmű, hiszen az adott, hogy egy nyelvész a nemzetközi átírást választja. A laikusok ezzel szemben pedig használhatnak helyesírás alapú átírást, hiszen az mégsem olyan egzotikus, és nagyon is hasonlít a célnyelvi helyesírásra.

The problems with the alphabet As I have already mentioned in a previous post, the English alphabet has many significant shortcomings. For this reason, the alphabet is useless when it comes to teaching all the sounds of the English language, as opposed to, for example, the Hungarian alphabet, which does include all sounds. The use of the alphabet is probably that you can sing children's songs without knowing the lyrics. All right, it is essential to learn the alphabet if you want to write in English, but the English alphabet is still not good enough for that, because it does not include all the letters. Therefore, in order to be able to teach the sounds of English, you need another alphabet. This was the purpose among others of inventing several so-called phonetic transcriptions, which are special alphabets that include all the different sounds of a language. Of course we are about to find out why the situation is more complicated than that. Shall we use the orthography as a reference or make something new altogether? In this post I am going to discuss two approaches to transcribing a language: an example for one of them is the alphabet known world-wide, which is the International Phonetic Alphabet, or IPA for short. An example for the other is a respelling of the English orthography, a transcription used by the BBC for in-house explanation of pronunciation (when I was discussing the alphabet I used these two transcriptions). The two examples illustrate well how you can approach transcription in different ways: while the BBC adapts the English orthography, the IPA throws it in the bin and invents a completely new alphabet. Both have their advantages and disadvantages. An advantage of adapting the English orthography is that the distance between the respelling and the original is not too large, thus the respelled form is not too alien for anyone already used to the English spelling system. This is a huge advantage because you do not have much trouble adapting the transcription to the language. On the other hand, or perhaps due to this, it has the disadvantage of not being an international transcription system, which make it more difficult to compare the sounds with those in the student's mother tongue because you cannot use a transcription of this kind for two languages at once. It doesn't matter if we know that the vowel in the Hungarian word kar is different from the vowel in the English word car, we cannot show this to a language learner. Moreover, we also cannot show them that these words begin with practically the same consonant. This can be a huge problem to a linguist because you cannot compare two languages. In addition, even one sound in a single language can be produced in a number of ways, which means that the transcription is not narrow enough for them. That said, it is also a problem for the student because it implies that there is a larger difference between two languages than there really is. An entirely new alphabet has the advantage of potentially having an international, uniform version. Therefore, since the letters of this alphabet can represent a very specific kind of sound, the target language and the mother tongue can be compared. The pronunciation of the a sound in the Hungarian word kar is different from the one in the English car? No matter, the international alphabet can show the difference, This is a huge advantage for a linguist, obviously, but it is also handy for language learners because they can see that two languages are not necessarily that different in every aspect. There is an important disadvantage of an international alphabet, which is why many people don't like to use them. Unfortunately it is difficult to adapt an international alphabet to a specific language: there are many alien-looking letters for many commonly used sounds depending on the language, and that may alienate people, who end up not using a transcription like this. For example, the word posh looks like this in the IPA: /pɒʃ/. The p is of course familiar, but the other two are quite exotic, even though ʃ is a quite common sound, even more so in Hungarian than in English, but the sound itself is not exotic at all either way. This is why it is mostly linguists who like to use this kind of transcription, but laypeople and language teachers tend to avoid using them even though lots of dictionaries use it. To sum up, it is not straightforward whether it is the respelling kind of transcription or the completely new, phonetic alphabet that is better for students. It is obvious that linguists prefer the IPA but laypeople could prefer to use a respelling since it is close to the spelling of the target language and not as exotic as some letters of the IPA.